Úgy látom, hogy korábban nem beszéltem a rendeléseket rögzítő szoftverem elvi felépítéséről, a különféle kérések kezeléséről, az adatok kiszolgálásáról. Itt jön képbe az MVC és a DAO, most ezeken keresztül mutatom be, hogy működik a programom.
Ha megnézzük a StudiCore Java SE tanfolyamának részleteit, ott az Adatbázisok + Java SE haladó eszközök kurzus 35. fejezete ez: JDBC II. – A DAO minta használata az adatbáziskezelésben. A DAO lényege, hogy a különféle adatbázisműveleteket DAO osztályokba tesszük, és objektumokat adunk át nekik, minden adattáblát önálló DAO osztály kezel.
Gondolom az előnye világos, ahelyett, hogy véletlenszerűen írogatnánk a sokféle forrásfájlba az adatbázis hívásokat, egy vagy több DAO osztályba tesszük ezeket, így módosításkor mindent könnyen megtalálunk, és nem lesz keveredés.
Az MVC pedig a szoftvertervezésben használatos szerkezeti minta, amely szétválasztja az adatok kezelését és a felhasználói felületet. Így anélkül lehet az adatokkal foglalkozó részt módosítgatni, hogy a felhasználók bármit is észre vennének belőle. Ezt az ötletet a mentorom adta még a tervezés korai szakaszában, és ennem megfelelően terveztem meg a programot.